Az eddig született blogbejegyzések igen különbözőek, egy téma – nevezhetjük vesszőparipának – azonban a legtöbb helyen visszaköszön. Ez a téma lecsupaszítva a „hogyan fogom tudni én ezt megcsinálni?” kérdéssel jellemezhető. Nem tagadom, ez a kérdés, illetve a vele járó kételyek bennem is felmerültek a tárgy teljesítéséről. Ennek ellenére nem kívánom hosszasan azt taglalni, mennyi időt is vesz el tőlem a folyamatos online jelenlét. Az eddigi kurzusokat is mind teljesítettük valahogy, meggyőződésem, hogy ez most sem lesz másképp. Mostani – bevezetőnek szánt – bejegyzésem egészen más vizekre evez. Sok kérdést vet és vetett fel bennem annak problematikája, hogy használjuk, és ezen kurzus által még inkább használni fogjuk a webkettes és egyéb elektronikus felületeket, ám működésükről technikai/technológiai értelemben vajmi keveset tudunk.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy bölcsészfejjel, különösebb természettudományos ismeretek nélkül meglehetősen kevés érthető meg a Zinternet működésével kapcsolatban, csakhogy ez engem zavar. Ahogy Alfred Schütz is kifejti „Az idegen” című tanulmányában mindennapi tudásunk inkoherens, inkonzisztens és csak részleteiben tiszta. Bár az írás megszületésekor még nem az IKT okozta a legtöbb fejtörést a társadalom- és egyéb tudósok számára, ám írását a mai „elektronikus világra” is érvényesnek tartom. Kommentelünk, megosztunk, tartalmat hozunk létre anélkül, hogy akár minimális tudásunk is lenne arról, hogyan is működnek, mik a tudományos alapjaik az általunk használt eszközöknek. Ez persze nem feltétlenül jelent gondot, az is lehet, hogy csak engem zavar, ám fontosnak tartom, hogy akit zavar, tájékozódhasson. Azt is tudom, hogy a „mai világban” (sic!) már szabadon rendelkezésre állnak azok a tudásanyagok, amelyekkel éhségünket csillapíthatjuk. Higgyék/higgyétek el, megpróbáltam, nem túl nagy sikerrel. Lehet, hogy az én agyammal van a gond, az is lehet, hogy az a fránya oktatási rendszer nem tuszkolt elég matek és fizika tudást a fejembe. A lényegen viszont ezek a dolgok semmit nem változtatnak, a kérdés továbbra is kérdés marad: hogyan működik?
Félreértés ne essék, nem szeretném elvenni az informatikusok, mérnökök, esetleg mérnök-informatikusok kenyerét, csupán azt szeretném, hogy halvány sejtelmem legyen az általam minden nap használt tárgyak és eszközök működéséről. Számomra a XXI. század legnyomasztóbb problémája, hogy egyre kevesebbet tudunk a minket körülvevő dolgok, rendszerek működéséről, miközben egyre több helyről halljuk, hogy az információ szabad, mindenki vegye, vigye, amerre csak akarja. Ezzel nem is szeretnék vitába szállni, hiszen valóban minden letölthető/megvásárolható/megszerezhető. Viszont az elénk tálalt információk megfejtése, ha úgy tetszik értelmezése egyre nehezebb feladat. Miközben természet- és társadalomtudósok, illetve bölcsészek folytatnak parttalan vitát arról, ki folytat hasznosabb tevékenységet, neadjisten ki milyen tudományos fogalmakat használhat (pl. Sokal tréfája), miközben a hétköznapi emberek számára egyre távolabbinak tűnik az, hogy megértse hétköznapi tárgyainak működését. Próbálkozások a tudomány népszerűsítésére, megértetésére akadnak (lásd: Mindentudás Egyeteme), mégsem vagyunk sokkal előrébb, ha például egy középiskolai tanár nemhogy nincs tisztában egy-egy eszköz működésének tudományos magyarázatával, de még csak nem is használja azt, esetleg nekiáll alkoholos filccel írni az interaktív táblára.
A probléma igen összetett, megoldást pedig nem igazán látok. Esetleg megkérem egy informatikus ismerősömet, tartson nekem különórát, hátha sikerül megtudnom azt, amit meg szeretnék tudni. Addig is marad a kínzó és egyben kínos kérdés: értem én, hogy villanymotor, de mi hajtja?
Felhasznált forrás: Schütz, Alfred: Az idegen. In: Süsü a társadalomban. Társadalomismereti olvasókönyv. [Szerk.]: Bauer Béla. Bp. Új Mandátum Kvk. - ELTE TÓFK, 2000.
